A legnagyobb napsütés elől bemenekültem a szobába, és amíg a gyerekek horpasztottak nézelődtem egy kicsit a magyar gyerekes site-okon. Eddig igazándiból csak az Index Törzsasztalra és a Nők Lapja Café fórumára jártam, azonban most rátaláltam néhány gyöngyszemre. Az egyik igazgyöngy a Baba-Mama Tudakozó volt, ahol épp zajlik egy gyerekszépségverseny. Nagyon ígéretes ajándékok vannak, kár, hogy erről lecsúsztunk a gyerkekekkel. Viszont több régi, gyermek és ifjúkori ismerősöm gyermekére rábukkantam a fórumokat olvasgatva. 25 éve nem látott emberek gyerekei ma ugyanúgy néznek ki, mint kedves édesapjuk vagy édesanyjuk az ovis fotókon.

Ja, és rájöttem, hogy az iwiwen emailt is lehet írni. A Facebooktól még messze van használhatóságban, de átmenetileg így is jó.

Tegnapelőtt benn jártunk Keszthelyen–összefutottunk néhány régi ismerőssel is–és a Tourinform ablakában megláttuk a Republic plakátját. Itt a szánkban, Uzsán lesz koncert. Úgy gondolom, hogy épp itt az ideje, hogy gyermekeink élőben is megtapasztalják a Republic feelinget!

Annak idején a katonaság alatt a Republic Disco albuma volt szinte állandóan a discmanben. Ha nagy ritkán összefutottam a másik két magyarral, a 67-es út volt az, amit tele torokból ordítottunk az izraeli éjszakába. Pedig nem vagyok bősz Republic rajongó; az Edda inkább volt az a zene, amivel felnőttem.

Kedden szerencsésen megérkeztünk. Az egyetlen apró kis gikszer az volt, életem párja szerencsésen otthonhagyta a magyar jogsiját, és persze a bérelt autóval 2 perc alatt leállítottak az M7-es bevezetőn. Szerncsére minden realtív hamar megoldódott, és pár perc alatt száguldozhattunk 130 km/h sebességgel végig a Balatonig. Megcsodáltuk ezt a kafa kis völgyhidat,  aztán egyszer jól eltévedtünk a lekanyarodáskor. Amikor legutóbb erre jártunk még nem ért eddig a sztráda!

Fenyvesnél találkoztunk Holländer Ervinnel és Katával, és velük jöttünk meg Knézics nagyihoz. Szegény nagyi nagy szalonnasütéssel várt minket, Barna ettől enyhén szólva is elzöldülve keresgélte az egyetlen baromfivirslinek csúfolt valamit. A virsli is elzöldült.

A gyerekek nagyon jól érzik magukat. Még az esőnek is örülnek, mert szokatlan így a száraz évszakban.

Francba. Most látom csak, hogy én itt szépen hagytam lejárni az útlevelem. Olyan régen utaztam, hogy fel sem tűnt. Ami azért iskellemetlen, mert 3 éve a magyar útlevelet sem újítottam meg. Na szép, mondhatom. Szóval nem lesz Budapest. Pedig jó lett volna. Meg leugrani a balcsira is! Knézics nagyihoz! Azok a régi szép idők, amikor még nála laktunk! A rengeteg kacsázás az őszi Balatonparton! Hiányzik, rég jártam arra. Most készültem lemenni, azzal a borzalmasan hoszzú vonatozással együtt is, amig a sihuhu végigdöcög a déli parton, minden bokornál megáll, felvenni és letenni a nem létező túristákat.

Beadtam az útlevelet megújítani. Nyáron megyek, akármi lesz is!

Ma kaptam egy hírt, ami miatt jövő kedden Magyarországra kell utaznom. Kb. 6-7 napot leszek otthon. Zömében Pesten leszek, a gyerekeket nem hozom. Nincs semmi baj, csak egy kis családi öröm.

Van valakinek kedve talizni?

Oltva van az általam ismert pöttyös megbetegedések ellen. Igen, azt a nyavalyás bárányhimlő vakcinát is megkapta. De ez marhára a bégetősnek tűnik nekem.

Beugrottam ma a munkahelyemre, ahol most szükségességi alapon szoktam apósomnak kisegíteni. Egy tervet kell átnéznem, lehetőleg tegnapra. Szerencsére a titkárnők gyöngye, Yulia már mindent előkészített ahhoz, hogy viszonylag hamar végezzek, és még valami kiváló fánkot is hozott!

Az egész bejegyzés lényege, hogy ne várjatok, nem megyekbe ma a városba. Szerda?

Tegnap megjött egy csomag Knézics nagymamától. Szegény nagyikám nem tudja felfogni, hogy miért fosztjuk meg a gyerekeket a Mikulástól, ezért küldött szaloncukrot és finom, minőségi csokimikiket. Pont időben. Így volt mit magyaráznom a gyerekeknek!

Persze jól csatlakozott ehhez az, hogy a szomszédaink oroszok, és Újévre fenyőfát állítanak, sőt, még Gyed Maróz is meglátogatja a gyerekeket. Úgy látom a gyerekeknél leginkább a csoki aspektus volt lényeges! Egyelőre a fiacskámnak a Hanukkában is leginkább a csokipénz a fontos, leánykámnak már a gyertyák is jelentenek valamit. De azért a csokit sem veti meg ő sem!